Mozaik törött cserepekből

Mozaikcsaládban élni különleges kihívásokkal jár. Ennek hátteréről mesél, nehézségeibe és örömeibe enged bepillantani bennünket Ficsor Beáta. Eredeti, fodrász szakmája mellé teológus-lelkész képesítést szerzett, és mostanra lelkészfeleség és ötgyermekes anyuka vált belőle. Férje, Andor három gyermekkel, Enikővel, Andorral és Viktorral maradt egyedül, öt éve házasodtak össze. Bár az egyértelmű orvosi vélemény szerint Beátának nem születhetett volna természetes úton gyermeke, a három nagyobb mellé ajándékba kapták Benjámint (4) és Mirjamot (3).

Az interjúból megtudhatjuk, hogy Beáta korábban darabokra hullott élete hogyan állt össze egésszé, és hogyan alkot immár különleges mozaikot a nagycsalád...

Én és az én-idő

Anyaként az „én-idő” valóságos mission impossible: vagyis lehetetlen küldetés. Abban legtöbben egyetértünk, hogy jó és szükséges – mégis, miért nem sikerül a gyakorlatban is megvalósítanunk? A válaszok bennünk, mélyen keresendők...

Bármennyire készülünk is az anyaságra, mégis mély víznek érezzük, amikor belekerülünk. Miért? Mert arra senki sem tud előre felkészülni, hogyan fogja megélni az anya-léttel járó különböző helyzeteket...

A cikkben bizonytalanságunk gyökeréről, új alapokról, a kiégés elkerüléséről olvashatjuk a szerző, Ujlaki Márti lelkigondozó, önértékelés- és sminktanácsadó gondolatait.

Egy férfi nem sír...

Nem mindenkinek adatik meg, hogy békés, boldog otthonban nőjön fel...

Történetünk egy olyan férfiről szól, aki így emlékszik vissza gyermekéveire: „Bár apám szeretett, soha nem ölelt meg. Ha sírtam, rám ripakodott: 'Ne sírj, ne légy ilyen anyámasszony katonája! Egy férfi nem sír!' Nem mutathattam ki előtte az érzéseimet...”

Mély lelki sebeit férjként és apaként is magában hordozta, és ettől nemcsak ő maga, hanem családja is sokat szenvedett. Ám negyvenes évei közepén megtalálta a teljes elfogadást és biztonságot, és attól a naptól kezdve minden megváltozott – benne, és körülötte is.

Gyengéd szeretet erős alapokkal

Dobner Évi és férje, Dobner Illés neve ismerősen cseng a keresztény zenehallgató közönség körében. Akusztikus dicsőítő esteken, de többezres közönség előtt is visszatérő fellépők. Évi gyógytornász, mesterképzés keretében előadóművészek kezelését sajátította el.

Elhívásuk, szolgálatuk a nyilvánosság előtt zajlik, de Olvasóink most megismerkedhetnek a mögötte lévő háttérrel: Évit a gyermekéveiről, pálya- és párválasztásáról, továbbá immár négytagúra bővült családjukról kérdeztem…

A magányosság kihívásai

Huszonéves koromban találkoztam egy misszionáriusnővel, aki élete nagyobb részében egyedülállóként szolgált Istennek. Beszélgetésünk során kibuggyant belőlem a kérdés: „Te nem szeretnél házasságban élni?” A mai napig fülemben cseng temperamentumos válasza: „Ó, dehogynem, minden egyes nap gondolok rá! De amikor felébredek, minden nap megköszönöm Istennek, hogy ma egyedülálló vagyok!”

Én negyvenhét hosszú évet töltöttem egyedül, évtizedeket várva az „igazira”. Visszatekintve, életemnek ezt a szakaszát egy hol lelkesítő, hol félelmetes, hol felüdítő hullámvasutazásnak látom. Hozott magával szép élményeket, de bőven volt benne csalódás és fájdalom is…

Nehézségekről és győzelmekről osztja meg tapasztalatait, és ad hasznos tanácsokat a cikk írója.

Személyre szabott szeretet

„Ahány gyermek, annyiféle – szokták mondani. És milyen igaz! Még egy családban, ugyanazon szülőknek is néha annyira különböző gyermekei születnek! Szinte hihetetlen, hogy ugyanattól a két embertől, mondhatni ugyanabból a két forrásból ennyire más fakadhat.

Nem vagyok szakembere a témának, csak azokat az apró észrevételeket szeretném megosztani az Olvasókkal, amelyekre az elmúlt nyolc évnyi anya-lét, és a negyedik gyermekünkre való várakozás ideje alatt felfigyeltem. Mondhatnánk azt is, hogy a következő sorok egy édesanya széljegyzetei…”

A cikkből megtudhatjuk, milyen szempontokat tartsunk szem előtt ahhoz, hogy gyermekeinkre a nekik legmegfelelőbb módon tudjunk odafigyelni.

Az elutasítástól a gyógyulásig

Amikor Ajtay Orsolyát először hallottam életútjáról beszélni, megragadott őszintesége és annak átütő ereje, ahogyan élete és kapcsolatai átformálódtak az évek során. Orsi szakképzett kisgyermeknevelő.

Beszélgetésünkben olvasóink végigkísérhetik, hogyan vált Orsi kétségbeesett fiatal lányból boldog felnőtté, és hogyan gyógyult meg édesapjával serdülőkorában félbetört apa-lány kapcsolata...

A halál kapuján át

„Nagyapám mindig nagyon közel állt hozzám – kicsi koromban ő tanított meg járni. Később, amikor nagy, fekete kötésű könyvéből, a Bibliából olvasott nekem – akkor is ő tanított az első lépésekre a hit útján.

Nagyapa már elmúlt hetvenéves, mikor végül békét kötött Istennel. Ez a jelentős, életet átformáló esemény a jövőjével kapcsolatos összes bizonytalanságát elsöpörte...” (Elizabeth Mittelstaedt)

A cikkben olvashatunk Nagyapa lelki örökségéről; arról, hogyan lépett át a halál kapuján – és arról is, mit ír mindezzel kapcsolatban a Biblia. Mit kell tennünk, hogy megnyíljon számunkra a menny kapuja?

Lányaink és a „nehéz napok”

Gyakran tapasztaljuk, hogy sok lány és asszony nincs kibékülve saját testének havonta jelentkező „nőies” folyamataival. Miért élik meg annyian – némi túlzással – „átokként”, de legalábbis keserves nyűgként a ciklust? Összefüggésben áll-e mindez a felvilágosítás módjával vagy hiányával? Ez a kérdés foglalkoztatott, amikor közeli ismerőseimet arról kérdeztem, őket hogyan készítették fel annak idején a nővé érés folyamatának kezdeti lépéseire, és – lányos anyák lévén – hogyan próbálták később saját lányaikat „bevezetni” a női test változásának titkaiba.

A „lányos beszélgetés” mikéntjéről cikkírónk két jellemző példát oszt meg olvasóinkkal, amelyek útmutatásul szolgálhat azoknak az anyukáknak, akiknek a lányait most még évek választják el a pubertáskortól...