Család és nevelés

„Ma apa fizet!” – ezt a feliratot néhány évvel ezelőtt egy apuka hátán, a pólójára nyomtatva láttam meg egy kis vidámparkban. Telepakolt táskát cipelve lihegett a gyerekei nyomában. A gyerekek egy-egy fagylalttal a kezükben éppen a nyári bobpálya felé vették az irányt. „Ma apa fizet” – nyilvánvalóan ez volt a nap mottója. Micsoda hír ez a gyermekfüleknek! Ingyenes belépő a boldogság birodalmába! Az Eldorádó egy egész napig nyitva tart! Apa pedig, mint valami bankautomata, egyfolytában „köpködi” a pénzérméket. Ez valami csodálatos!

Egy szeretett családtag elvesztése mindig fájdalmas esemény. Sokan kérdezhetik: mégis hogyan lehet felfedezni abban Isten gondoskodását? Egyáltalán lehet-e haláleset kapcsán isteni gondoskodásról beszélni? Határozottan kijelenthetem: igen, lehet!

„Ma éjszaka a szállodában alszom, viszlát holnap!” – kiáltok oda férjemnek, mikor késő délután megérkezik a munkából. Az egész álló napot azzal töltöttem, hogy – érzésem szerint percenként 45-ször – a gyerekeimet próbáljam megvédeni egymástól. Szinte folyton ismételnem kellett, hogy egymást lökdösni, csípni, leszorítani tilos, és a fülsiketítő kiabálást is szüntessék be. Lányaim egyébként még csak két- és háromévesek. Nem is akarom elképzelni, mi lesz majd nálunk jövőre!