Hit és lelki élet
- Kategória: Hit és lelki élet
Ki mondhatja el, hogy soha életében nem nélkülözött semmit? Ki nem érezte egy férj, egy feleség, szülő vagy gyermek, barát, rokon, vagy más, alapvetően szükséges dolog hiányát? Sámuel próféta édesanyja, Anna története számos tanulsággal szolgálhat mindnyájunk számára. Annát viszonylag ritkán emlegetik a hit példaképei között, pedig érdemes vele közelebbről megismerkednünk. Abban a bibliai időben, amikor a többnejűség természetes és megengedett volt, Anna – nem egyedüli feleségként – férje szívének teljes szeretetét élvezte. Mégis bánat gyötörte: hosszú évek után sem születtek gyermekei…
- Kategória: Hit és lelki élet
Saját tapasztalatból tudom, hogy nem könnyű megbocsátani. De azt is tudom, hogy lehetséges. A Bibliában az olvassuk, hogy Isten erejével bármit meg tudunk tenni, ami szükséges: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki engem megerősít.” (Filippi 4:13)
Az elutasítástól a gyógyulásig
Amikor Ajtay Orsolyát először hallottam életútjáról beszélni, megragadott őszintesége és annak átütő ereje, ahogyan élete és kapcsolatai átformálódtak az évek során. Orsi szakképzett kisgyermeknevelő.
Beszélgetésünkben olvasóink végigkísérhetik, hogyan vált Orsi kétségbeesett fiatal lányból boldog felnőtté, és hogyan gyógyult meg édesapjával serdülőkorában félbetört apa-lány kapcsolata...
A halál kapuján át
„Nagyapám mindig nagyon közel állt hozzám – kicsi koromban ő tanított meg járni. Később, amikor nagy, fekete kötésű könyvéből, a Bibliából olvasott nekem – akkor is ő tanított az első lépésekre a hit útján.
Nagyapa már elmúlt hetvenéves, mikor végül békét kötött Istennel. Ez a jelentős, életet átformáló esemény a jövőjével kapcsolatos összes bizonytalanságát elsöpörte...” (Elizabeth Mittelstaedt)
A cikkben olvashatunk Nagyapa lelki örökségéről; arról, hogyan lépett át a halál kapuján – és arról is, mit ír mindezzel kapcsolatban a Biblia. Mit kell tennünk, hogy megnyíljon számunkra a menny kapuja?
Lányaink és a „nehéz napok”
Gyakran tapasztaljuk, hogy sok lány és asszony nincs kibékülve saját testének havonta jelentkező „nőies” folyamataival. Miért élik meg annyian – némi túlzással – „átokként”, de legalábbis keserves nyűgként a ciklust? Összefüggésben áll-e mindez a felvilágosítás módjával vagy hiányával? Ez a kérdés foglalkoztatott, amikor közeli ismerőseimet arról kérdeztem, őket hogyan készítették fel annak idején a nővé érés folyamatának kezdeti lépéseire, és – lányos anyák lévén – hogyan próbálták később saját lányaikat „bevezetni” a női test változásának titkaiba.
A „lányos beszélgetés” mikéntjéről cikkírónk két jellemző példát oszt meg olvasóinkkal, amelyek útmutatásul szolgálhat azoknak az anyukáknak, akiknek a lányait most még évek választják el a pubertáskortól...