Lapozó
- Kategória: Lapozó
Gyermekeink szíve a fontos
„Mindketten dolgozunk, másrészt mindketten végzünk házimunkát, neveljük a gyerekeket. Tehát skandináv módon egyenértékűek és egyenjogúak vagyunk, de mindenben a férjem dönt, és ő is vállalja a felelősséget. Én segítek neki megvalósítani, amit eldöntött. Ebből a szempontból viszont teljesen konzervatív családmodellben élünk” – mondja el lapunknak Balogh Piroska, egy hatgyermekes édesanya.
A vele készült beszélgetésben arra is kitér, hogyan fejlődött férjével a párkapcsolatuk, milyen gyakorlati dolgok segítenek neki összefogni a háztartást, és hogyan alakul a kapcsolata mindeközben Istennel.
Sértetlen szívvel
Mindannyiunkat érnek apróbb-nagyobb sérelmek: valaki udvariatlanul szolgál ki, sorban állás közben elénk tolakodnak, máskor a zebrán vagy épp kanyarodásnál gázolnak át az elsőbbséghez való jogunkon. Előfordulhat, hogy tapasztalatainkat, hozzáértésünket vonják kétségbe. Esetleg a korunkat vagy a családi hierarchiában elfoglalt helyünket veszik semmibe. Bántó gesztusok, bántó hangnem – megannyi apróbb-nagyobb tűszúrás.
Ezt senki sem úszhatja meg sértetlenül, úgyhogy égető a kérdés: hogyan válhatunk újra éppé, sértetlenné? Cikkünk gyakorlatiasan közelíti meg a megbocsátás, elengedés kérdését.
Tehetetlen vagyok… Mit tegyek?
Manapság is sokan menekülnek a valóság elől és merülnek az illúziók világába – megnéznek egy újabb tévéepizódot, még egy órát görgetik a mobiljukat, esetleg újabb pár cipőt rendelnek, bár igazából nincs is szükségük rá... A jelenség azonban nem csak a közösségi média és az online vásárlás létezése óta ismert. Már a negyedik század idején, az észak-afrikai sivatagban visszavonultan élő szerzeteseknek is volt rá kifejezésük: akédia. Vagyis: az ember vonakodik, hogy az erőfeszítéssel járó dolgokat megtegye, inkább kitér előlük.
Cikkünk választ keres arra, hogy ha a jellemzők alapján felismertük problémánkat, mi mindent tehetünk ellene.
- Kategória: Lapozó
Újratervezés…
„A férjem egyszer említette: ha a gyerekekkel egyedül maradnék, nem szeretné, hogy özvegyként éljek, lépjek tovább. Emlékszem, még toporzékoltam is: »Miért kell nekem ilyenekről beszélned?! Soha többé nem akarok erről hallani!«”
Együdné Kéki Piroska megható történetét olvashatják gyászról, hite újraépüléséről, négy gyermekről való gondoskodás kihívásairól – és végül arról, hogyan találtak egymásra mostani férjével, és hogyan alkotnak együtt új, mozaikcsaládot.
Vigyázzunk a szánkra
„Megható személyes tapasztalataim vannak arról, hogy életem egy-egy nehéz helyzetében egy szívből jövő, igaz mondat, néha csupán néhány szó milyen mélyen meg tudott vigasztalni. Bátorított, életkedvvel töltött el, vagy éppen megintett és újra jó irányba terelt.”
A cikk írója sorra veszi, honnan is erednek szavaink, milyen építő vagy romboló munkára képesek, és milyen segítséget találhatunk ahhoz, hogy gondolkodásmódunkon, rossz beidegződéseinken és szófordulatainkon változtatni tudjunk.
Őszintén a rákról – egy orvosnő szemével
Már Hippokratész is megmondta, hogy a betegségek többsége összefügg az életmódunkkal. Számít, hogy mit és mennyit eszünk, mennyit mozgunk, és hogyan reagálunk az élet nehézségeire. Azonban még ha egészségesen táplálkozik is az ember, sokat mozog, ha békességben van a lelke Istennel és az embertársaival, az sem nyújt teljes garanciát.
Cikkünkben olvasóink sok hasznos információt találnak arról, milyen segítséget nyújthatunk, ha a környezetünkben valaki váratlanul ijesztő diagnózist kap.
- Kategória: Lapozó
Hála – minden esetre!
Valószínűleg mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy váratlan helyzet miatt bosszúsak, értetlenek, szomorúak, idegesek lettünk, vagy elkeseredtünk. Talán bele is törődtünk, mondván, ilyen az élet... De vajon muszáj ilyen rosszul megélnünk a nehéz helyzeteket, vagy egészen másképp is reagálhatunk rá?
Ennek a titkáról ültem le beszélgetni Tóthné Tóth Dórával. Mielőtt megtudhatnánk, hogyan talált rá Dóri a hálás élet útjára, és hogyan gyakorolhatjuk ezt mi magunk is a hétköznapokban, elmeséli második kislányuk világra jöttének nem mindennapi, izgalmas sztoriját...
Kinek akarok megfelelni?
Az ember egyik legmélyebb vágya, szinte minden mögött megbúvó hajtóereje, hogy szeressék, elfogadják, megbecsüljék. Ebből fakad egyik legnagyobb félelme is: hogy elveszíti mások elismerését, szeretetét. Sok elvárásnak talán épp ezért igyekszünk annyira megfelelni…
A cikkben az ezúton kapott sebekről, a gyógyulás helytelen és helyes útjáról és arról is olvashatunk, mi alapján döntsük el, hogy kinek a véleménye fontosabb.
Szólóban: Illik, nem illik? Hozzám...
A kérdést, hogy valakivel összeillünk-e, többféle irányból közelíthetjük: például a tulajdonságok, közös értékek, együttműködés felől.
A cikk válaszolni próbál arra, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe vennünk, és közben hogyan kell saját magunknak is alakulnunk, fejlődnünk. Kapcsolatban élni, építeni, együttműködni, együtt vezetni ugyanis sokkal többet jelent annál, mint hogy közösen fizetjük a számlákat, időnként elmegyünk kikapcsolódni, és nem veszekszünk...
- Kategória: Lapozó
Tegyünk egymásért!
Általánosan elmondhatjuk, mindenki vágyik rá, hogy törődjenek vele, hogy szeressen és szeressék, hogy megélje a társával az egymás iránti gyengédséget, gondoskodást. Szeretne biztonságban élni, semmit sem nélkülözni. Vágyunk továbbá érintésre, ölelésre; arra hogy a gyermekeinket együtt, szeretetben neveljük fel. Csakhogy férfi és nő másként van kódolva, emiatt sokszor nem értjük egymást! De a pároknak akkor is érdemes egymásért küzdeni, ha kapcsolatukban éppen semmi jót nem látnak.
Ehhez ad néhány ötletet a cikk szerzője saját tapasztalatai alapján.
Nyitott tenyérrel
"Ha családunk nem járult volna hozzá a Covid halálozási listához egy számunkra igen fontos személlyel, akkor most a 80. születésnapjára készülve nagy lázban égnénk. Ehelyett lassan egy éve búcsút kellett vennünk tőle, nem lesz már több közös élményünk…"
Mit tehetünk, amikor az élet megváltoztathatatlan helyzet elé állít? A gyászfeldolgozás-szakértő cikkíró választ ad erre a kérdésre.
Babonákról őszintén
Mit válaszolnánk, ha valaki azt kérdezné tőlünk, hogy babonásak vagyunk-e? Hogy a babona butaság, amiben csak elmaradott gondolkodású emberek hisznek? Mégis, ha jobban belegondolunk – sok hétköznapi reakciónk mögött babonás gondolkodásmód rejtőzik. Miért eshet meg, hogy kételkedünk Isten hatalmában, jóságában, és a saját beidegződésink szerint akarunk „biztosra menni”? Milyen helyzetekre, szófordulatokra érdemes jobban odafigyelnünk, hogy ne fortélyos félelem igazgasson?
Cikkünk ezekkel együtt más fontos kérdéseket is körüljár a témában.
- Kategória: Lapozó
Megtalálni a társat, megőrizni a házasságot
„Éppen villamosra vártam, amikor belém hasított egy gondolat: 'Istenem, én azt sem tudom, milyen lesz az időjárás holnap, egy hét vagy egy hónap múlva… (Akkoriban még nem lehetett az előrejelzést mobilon megnézni.) Honnan tudhatnám, hogy milyen leszek egy, három, tíz, húsz év múlva? Honnan tudhatnám, hogy milyen lesz a másik? Honnan tudhatom, hogy mi tényleg összeillünk, ha azt sem tudom, mi áll előttünk?'”
Szakály Csabáné Veronika onkológus orvosnő elmondja, mennyi várakozás után, és hogyan találtak egymásra férjével. Gyakorlatias példákat említ, amelyeket bárki megtehet azért, hogy házassága (még) jobbá váljon.
Ne zárd magadba a fájdalmat
Fizikai sérüléseink nyilvánvalóak, ezért azokat könnyebb is kezelni. Ha valakinek lába vagy karja törik, azonnal orvoshoz viszik, és megkapja a szükséges ellátást. Mivel a baj szemmel látható, a környezete is kíméletesen bánik vele, mert tudják, hogy gyógyulnia kell. Másképp történik ez a lelki sérülésekkel. Ha valakit trauma ér és belül szenved törést, ez kívülről nem látható, ezért elvárják tőle, hogy ugyanúgy viselkedjen és cselekedjen, mintha mi sem történt volna.
Cikkünk arról szól, hogyan gyógyult meg egy asszony abból a traumából, hogy kislány korában szemtanúja lett nagybátyja meggyilkolásának.
A remény hírvivői
„A vallás és a hit magánügy” - halljuk sokszor. Valószínű, hogy legtöbb ember ma ezt a mottót vallja magáénak. Posztmodern korban élünk, a hagyományos értékek, a tekintély, a tradíció, a nyilvánvaló tények nem sokat számítanak. A „Mi az igazság?” kérdésnél sokkal fontosabb lett, hogy „Mi a jó nekem? Mi szolgálja az én érdekeimet?”
A cikkből kiderül, gyakorlatban hogyan közelíthetjük meg Isten örömüzenetével a körülöttünk élő, számunkra fontos embereket.
- Kategória: Lapozó
Remény a börtön árnyékában
Tizenhatezer törökből egy válik kereszténnyé... Andrew Brunson feleségével, a magyar származású Norine-nal Törökországban, az Újszövetségből ismerős kisázsiai térségben misszionáriusházaspárként szolgált. Nehéz terepre kerültek. Huszonhárom éve éltek az országban, amikor váratlanul letartóztatták őket. Norine-t két hét után kiengedték, de férjét terrorizmus vádjával két éven keresztül tartották fogva. A heti 167 órás nyomort, kiszolgáltatottságot és reménytelenséget próbálta Norine heti egy órában ellensúlyozni, és odakint is neki kellett helytállnia.
Beszélgetésünkben Norine bemutatja családját és bepillantást ad abba, hogyan élte meg férje fogságának idejét.
Angyal a Covid-osztályon
Egy lelkipásztor tapasztalatait ismerhetjük meg arról, milyen drámai – olykor felemelő, máskor szívszorító – találkozásokban volt része kórházi látogatásai során…
„Élni fogok!” – Szigetiné Klári beszámolója a Covid-fertőzéssel szemben az életéért vívott harcról, és a közben kapott mennyei segítségről.
Munkahelyi magasfeszültség
Az új főnök nem sokkal a kinevezése után összehívott egy munkahelyi értekezletet. Elöljáróban a maga nyers és tiszteletlen stílusában közölte, hogy aki nem teljesít, azt el fogja taposni, mint egy férget. Akkor még nem tudtam, hogy ezt a megjegyzést konkrétan nekem szánja. A megbeszélés további részében viszont nem hagyott kétséget efelől: személyeskedni kezdett, azt mondta, szerinte szakmailag egy nagy nulla vagyok, és ha így folytatom, mint leggyengébb láncszemet ki fog rúgatni…
A cikkből megtudhatják, hogyan oldódott meg végül a helyzet, és mi minden történt eközben.