Hivatás
- Kategória: Hivatás
„Ne félj, mert veled vagyok, és megáldalak téged.” (1 Móz 26:24)
Ha valaki tíz évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy lesz idő, amikor ilyen kevés pénzből kell megélnem, egyáltalán nem hittem volna neki. A férjem villanyszerelő. Hosszú évekig jó beosztásban, egy villamossági nagykereskedés beszerzési és értékesítési osztályán volt műszaki tanácsadó. Én 17 évig egy napilapnál részmunkaidőben mint fogalmazó dolgoztam. Mindketten jól kerestünk. 2001-ben megbetegedtem, emiatt felmondtam a munkahelyemen. A férjem elég jól keresett ahhoz, hogy az ő fizetéséből ketten is megéljünk.
- Kategória: Hivatás
Az Biblia újszövetségi részében szereplő Lídia bíborkereskedő üzletasszony volt (Ap. Csel. 16:14), a mai Törökországhoz tartozó Thiatira városából származott. Ez a város a görögországi Filippitől körülbelül 480 kilométer távolságra fekszik.
- Kategória: Hivatás
Hihetetlen! – gondoltam. – Ezek szerint Isten el akar indítani egy európai nőknek szóló folyóiratot – és engem választott rá, hogy létre hívjam? Hogyan lehetséges ez? Hiszen sem író nem vagyok, sem újságot nem szerkesztettem soha. A szívem viszont valósággal égett a bajban lévő nőkért. Úgy éreztem, ők a testvéreim. És ha Isten egy újságon keresztül akarja elérni őket – ki vagyok én, hogy erre nemet mondjak?
Mozaik törött cserepekből
Mozaikcsaládban élni különleges kihívásokkal jár. Ennek hátteréről mesél, nehézségeibe és örömeibe enged bepillantani bennünket Ficsor Beáta. Eredeti, fodrász szakmája mellé teológus-lelkész képesítést szerzett, és mostanra lelkészfeleség és ötgyermekes anyuka vált belőle. Férje, Andor három gyermekkel, Enikővel, Andorral és Viktorral maradt egyedül, öt éve házasodtak össze. Bár az egyértelmű orvosi vélemény szerint Beátának nem születhetett volna természetes úton gyermeke, a három nagyobb mellé ajándékba kapták Benjámint (4) és Mirjamot (3).
Az interjúból megtudhatjuk, hogy Beáta korábban darabokra hullott élete hogyan állt össze egésszé, és hogyan alkot immár különleges mozaikot a nagycsalád...
Én és az én-idő
Anyaként az „én-idő” valóságos mission impossible: vagyis lehetetlen küldetés. Abban legtöbben egyetértünk, hogy jó és szükséges – mégis, miért nem sikerül a gyakorlatban is megvalósítanunk? A válaszok bennünk, mélyen keresendők...
Bármennyire készülünk is az anyaságra, mégis mély víznek érezzük, amikor belekerülünk. Miért? Mert arra senki sem tud előre felkészülni, hogyan fogja megélni az anya-léttel járó különböző helyzeteket...
A cikkben bizonytalanságunk gyökeréről, új alapokról, a kiégés elkerüléséről olvashatjuk a szerző, Ujlaki Márti lelkigondozó, önértékelés- és sminktanácsadó gondolatait.
Egy férfi nem sír...
Nem mindenkinek adatik meg, hogy békés, boldog otthonban nőjön fel...
Történetünk egy olyan férfiről szól, aki így emlékszik vissza gyermekéveire: „Bár apám szeretett, soha nem ölelt meg. Ha sírtam, rám ripakodott: 'Ne sírj, ne légy ilyen anyámasszony katonája! Egy férfi nem sír!' Nem mutathattam ki előtte az érzéseimet...”
Mély lelki sebeit férjként és apaként is magában hordozta, és ettől nemcsak ő maga, hanem családja is sokat szenvedett. Ám negyvenes évei közepén megtalálta a teljes elfogadást és biztonságot, és attól a naptól kezdve minden megváltozott – benne, és körülötte is.