Egyik nyáron látogatóban jártunk egy hollandiai kisvárosban. Ahogy férjemmel és nagylányunkkal a vásárlóutca járdáján állva tanakodtunk, a szemem sarkából megláttam, hogy a jövő-menő emberek között egy idős holland hölgy egyik kezében szatyrot cipelve, másik kezével botra támaszkodva, kissé sántítva közeledik a kocsijához. Megpróbálta kinyitni a kocsi ajtaját, de a bot kicsúszott a kezéből, és az utca kövezetén koppant...
Tétován állt, látszott, hogy nem tud lehajolni érte. A férjem magától értetődően lépett oda hozzá, felemelte és odanyújtotta neki. Az idős hölgy arcán egyszerre jelent meg öröm és meglepetés. Bár holland szavait nem értettük, hanglejtéséből, arckifejezéséből és mozdulataiból mégis kiolvastuk a hálát és elismerést a figyelmességért, amit tapasztalt. A férjem – jobb híján angolul – mosollyal és kézmozdulatokkal kísérve jelezte, hogy szívesen tette, számára mi sem természetesebb. Ez a rövidke jelenet pár pillanat alatt zajlott le, mégis szívmelengető élményként maradt meg bennem - bizonyítékul arra, hogy ha nem is értjük egymás szavát, a jóság, a figyelmesség, a szeretet cselekedetei nagyjából az egész világon ugyanúgy kifejezhetőek és megérthetőek.
Éppen ezért határozottan felüdít, hogy – amikor egyébként egyre szembetűnőbben harapódzik el a gonoszság és közömbösség –, ugyanakkor egyre többekben ébred igény arra, hogy másokkal jót tegyenek. Ételosztást szerveznek, „önkiszolgáló” ételdobozokat töltögetnek élelemmel, hogy néhány falathoz juttassanak nélkülözőket... Van, aki saját autójával ingyen „taxiztatja” a piacra a városrészében élő időseket... Egy házaspár a nyári szezonban nyaralójába gyerekes családokat hív meg és lát el saját költségén... Mindezt nem kiemelkedő jövedelemből teszik. Egyszerűen segíteni szeretnének azokon az embertársaikon, akik náluk is nehezebb helyzetben vannak.
Felmerül bennem a kérdés: honnan fakad a jóság, amely örömmel és melegséggel tölt el, akár kapja, akár adja az ember? Jézus szavai jutnak eszembe: „Senki sem jó az egy Istenen kívül.” (Márk 10:18) A jóság tehát Istenből fakad. Ezt vették észre sokan Jézusban, amikor a földön járt, és ma is benne láthatjuk meg igazán Isten jóságát. Aki megismeri Őt, megismeri azt is, hogy milyen Isten atyai szíve.
Ő annyira jó, hogy nem csak azoknak ad napfényt és esőt, akik hisznek benne, hanem azoknak is, akik tagadják a létét, vagy akik gonoszul viselkednek másokkal. Ő annyira jó, hogy nekünk, bűnös embereknek megoldást készített mindarra, amit mi rontunk el, és már nem tudunk helyrehozni. Ő annyira jó, hogy a legapróbb hétköznapi dolgainkkal is törődik. Nem akar magunkra hagyni, ha szükséget látunk, ha gondunk van az emberi kapcsolatainkkal, vagy a Vele való kapcsolatunkkal. Örömmel tesz jót velünk, teljes szívével és lelkével. (Jer. 32:41)
Isten jó hozzánk. És bennünk, Isten képére teremtett emberekben is megjelenhetnek a jóság vonásai. Nem pusztán úgy, hogy egyfajta mintát próbálunk Jézustól átvenni, hanem úgy, hogy Őt magát az életünk minden területére behívjuk. És minél inkább betölti a szívünket, a gondolatainkat, az érzéseinket, annál inkább kiárad belőlünk a világosság, amely a cselekedeteinken túl magára az Atyára mutat.
Ne bátortalanítson el hát bennünket, ha úgy látjuk, hogy ezen a világon növekszik gonoszság, a közömbösség, a nélkülözés vagy szenvedés. Legyünk a „jó Isten jó illata” a körülöttünk élők számára!
Rozgonyiné Krajcsir Sarolta (Megjelent a Lydia magazin 45. számában)
