Család és nevelés
- Kategória: Család és nevelés
Egy szeretett családtag elvesztése mindig fájdalmas esemény. Sokan kérdezhetik: mégis hogyan lehet felfedezni abban Isten gondoskodását? Egyáltalán lehet-e haláleset kapcsán isteni gondoskodásról beszélni? Határozottan kijelenthetem: igen, lehet!
- Kategória: Család és nevelés
„Ma éjszaka a szállodában alszom, viszlát holnap!” – kiáltok oda férjemnek, mikor késő délután megérkezik a munkából. Az egész álló napot azzal töltöttem, hogy – érzésem szerint percenként 45-ször – a gyerekeimet próbáljam megvédeni egymástól. Szinte folyton ismételnem kellett, hogy egymást lökdösni, csípni, leszorítani tilos, és a fülsiketítő kiabálást is szüntessék be. Lányaim egyébként még csak két- és háromévesek. Nem is akarom elképzelni, mi lesz majd nálunk jövőre!
Megtalálni a társat, megőrizni a házasságot
„Éppen villamosra vártam, amikor belém hasított egy gondolat: 'Istenem, én azt sem tudom, milyen lesz az időjárás holnap, egy hét vagy egy hónap múlva… (Akkoriban még nem lehetett az előrejelzést mobilon megnézni.) Honnan tudhatnám, hogy milyen leszek egy, három, tíz, húsz év múlva? Honnan tudhatnám, hogy milyen lesz a másik? Honnan tudhatom, hogy mi tényleg összeillünk, ha azt sem tudom, mi áll előttünk?'”
Szakály Csabáné Veronika onkológus orvosnő elmondja, mennyi várakozás után, és hogyan találtak egymásra férjével. Gyakorlatias példákat említ, amelyeket bárki megtehet azért, hogy házassága (még) jobbá váljon.
Ne zárd magadba a fájdalmat
Fizikai sérüléseink nyilvánvalóak, ezért azokat könnyebb is kezelni. Ha valakinek lába vagy karja törik, azonnal orvoshoz viszik, és megkapja a szükséges ellátást. Mivel a baj szemmel látható, a környezete is kíméletesen bánik vele, mert tudják, hogy gyógyulnia kell. Másképp történik ez a lelki sérülésekkel. Ha valakit trauma ér és belül szenved törést, ez kívülről nem látható, ezért elvárják tőle, hogy ugyanúgy viselkedjen és cselekedjen, mintha mi sem történt volna.
Cikkünk arról szól, hogyan gyógyult meg egy asszony abból a traumából, hogy kislány korában szemtanúja lett nagybátyja meggyilkolásának.
A remény hírvivői
„A vallás és a hit magánügy” - halljuk sokszor. Valószínű, hogy legtöbb ember ma ezt a mottót vallja magáénak. Posztmodern korban élünk, a hagyományos értékek, a tekintély, a tradíció, a nyilvánvaló tények nem sokat számítanak. A „Mi az igazság?” kérdésnél sokkal fontosabb lett, hogy „Mi a jó nekem? Mi szolgálja az én érdekeimet?”
A cikkből kiderül, gyakorlatban hogyan közelíthetjük meg Isten örömüzenetével a körülöttünk élő, számunkra fontos embereket.