Család és nevelés
- Kategória: Család és nevelés
„Ma éjszaka a szállodában alszom, viszlát holnap!” – kiáltok oda férjemnek, mikor késő délután megérkezik a munkából. Az egész álló napot azzal töltöttem, hogy – érzésem szerint percenként 45-ször – a gyerekeimet próbáljam megvédeni egymástól. Szinte folyton ismételnem kellett, hogy egymást lökdösni, csípni, leszorítani tilos, és a fülsiketítő kiabálást is szüntessék be. Lányaim egyébként még csak két- és háromévesek. Nem is akarom elképzelni, mi lesz majd nálunk jövőre!
Gyengéd szeretet erős alapokkal
Dobner Évi és férje, Dobner Illés neve ismerősen cseng a keresztény zenehallgató közönség körében. Akusztikus dicsőítő esteken, de többezres közönség előtt is visszatérő fellépők. Évi gyógytornász, mesterképzés keretében előadóművészek kezelését sajátította el.
Elhívásuk, szolgálatuk a nyilvánosság előtt zajlik, de Olvasóink most megismerkedhetnek a mögötte lévő háttérrel: Évit a gyermekéveiről, pálya- és párválasztásáról, továbbá immár négytagúra bővült családjukról kérdeztem…
A magányosság kihívásai
Huszonéves koromban találkoztam egy misszionáriusnővel, aki élete nagyobb részében egyedülállóként szolgált Istennek. Beszélgetésünk során kibuggyant belőlem a kérdés: „Te nem szeretnél házasságban élni?” A mai napig fülemben cseng temperamentumos válasza: „Ó, dehogynem, minden egyes nap gondolok rá! De amikor felébredek, minden nap megköszönöm Istennek, hogy ma egyedülálló vagyok!”
Én negyvenhét hosszú évet töltöttem egyedül, évtizedeket várva az „igazira”. Visszatekintve, életemnek ezt a szakaszát egy hol lelkesítő, hol félelmetes, hol felüdítő hullámvasutazásnak látom. Hozott magával szép élményeket, de bőven volt benne csalódás és fájdalom is…
Nehézségekről és győzelmekről osztja meg tapasztalatait, és ad hasznos tanácsokat a cikk írója.
Személyre szabott szeretet
„Ahány gyermek, annyiféle – szokták mondani. És milyen igaz! Még egy családban, ugyanazon szülőknek is néha annyira különböző gyermekei születnek! Szinte hihetetlen, hogy ugyanattól a két embertől, mondhatni ugyanabból a két forrásból ennyire más fakadhat.
Nem vagyok szakembere a témának, csak azokat az apró észrevételeket szeretném megosztani az Olvasókkal, amelyekre az elmúlt nyolc évnyi anya-lét, és a negyedik gyermekünkre való várakozás ideje alatt felfigyeltem. Mondhatnánk azt is, hogy a következő sorok egy édesanya széljegyzetei…”
A cikkből megtudhatjuk, milyen szempontokat tartsunk szem előtt ahhoz, hogy gyermekeinkre a nekik legmegfelelőbb módon tudjunk odafigyelni.