Vekkercsörgés riaszt fel álmomból. Amint az órára pillantok pánik fog el: a férjem, Phil, rosszul állította be az ébresztést! Hogy időt spóroljunk, mindketten beállunk a zuhany alá, így talán nem késsük le a gépet. De utána rájön, fogalma sincs róla, hová tette előző este a kocsikulcsot. Nem probléma. Megyünk az enyémmel.

Elnevezések, rövidítések:

ADHD: attention-deficit/hyperactivity disorder; figyelemzavar, pattogó figyelem, amelyhez gyakran, de nem feltétlenül társul a motoros nyugtalanság.

AD(H)S: attention-deficit/hyperactivity syndrom, az előzőhöz hasonló tartalmú megjelölés. („Akarata ellenére Dinamikus, Hihetetlenül tehetséges Személyiség! :-)”)

POS: pszichoorganikus szindróma; a felnőtt pszichiátriából átvett kifejezés, túl általános, nem elég pontosan jelöli, mit takar.

FI-MO-TA: mozaikszó; FIgyelemzavar, MOtoros nyugtalanság, TAnulászavar.

Vekkercsörgés riaszt fel álmomból. Amint az órára pillantok pánik fog el: a férjem, Phil, rosszul állította be az ébresztést! Hogy időt spóroljunk, mindketten beállunk a zuhany alá, így talán nem késsük le a gépet. De utána rájön, fogalma sincs róla, hová tette előző este a kocsikulcsot. Nem probléma. Megyünk az enyémmel.

A repülőtéren a következő meglepetés vár: Phil nem találja a repülőjegyeket. Hála Istennek, volt nálam másolat róluk!

A gépen üdítőitalt kapunk, de ahogy Phil felém nyújtja, könyöke az ülésbe ütközik, és frissen mosott nadrágomra löttyen a kóla. Az utaskísérő enyhe rosszallással újabb poharat ad neki. De a következő mozdulatra még több üdítő ömlik az ölembe. „Ezer szerencse, hogy nem Japánig repülünk” – gondolom magamban.

Landolás után a reptéren vendéglátónk fogad bennünket. Az autóban férjemmel beszélget, de alig tud egy-egy mondatot befejezni, mert mint mindig, Phil állandóan félbeszakítja. A hátsó ülésről szelíden Phil vállára teszem a kezem, hogy észbe kapjon, milyen figyelmetlenül viselkedik. Ő, szándékomat észre sem véve, szeretetteljesen helyezi kezét az enyémre.

A hotelben a lehető leggyorsabban ágyba bújunk. De én nem tudok elaludni. A jól ismert ritmikus izgés-mozgás majdhogynem tengeri beteggé tesz: a mozgó-láb-szindróma. Férjem ismét úgy próbál ellazítani, hogy lábfejét egy fiatal nyúl szívverésének gyorsaságával mozgatja. Miután végre rászánja magát, hogy inkább meleg fürdőt vegyen, én mosolyogva fordulok a másik oldalamra: egy újabb napot hagyunk magunk mögött az ADHS/ POS/ FIMOTA világban!

Kereken tizenkét éve fedeztük fel, hogy férjemnek is figyelemhiányos tünetegyüttese van. Mindig elcsodálkozom, hogy az övéhez hasonló, hétköznapi eseményekben mennyi ember ismer a saját problémáira! Persze nem minden napunk ilyen drámai, de épp elég akad belőle ahhoz, hogy írni tudjak róla. Az a célom, hogy bárki, akinek hasonló tünetei vannak, felismerhesse azokat – és érezze, hogy van, aki megérti, hogy nincs egyedül a problémájával! Nincs egyedül, akár saját magát, akár a hozzátartozóját érinti ez a kérdés. Ráadásul van pozitív szempontja is a helyzetnek: Isten, nagy szeretettel, másmilyennek teremtette, mint sokakat – rendkívül dinamikus és tehetséges személynek!

Ismertetőjegyek

Az AD(H)S égető probléma lett mai társadalmunkban. Én magam ebben a cikkben csak az ADS-re (attention-deficit syndrom): a figyelemzavarra fogok koncentrálni. Sok érintettnek ugyanis a hiperaktivitással tulajdonképpen nincs gondja. Vagy mert sosem volt, vagy mert koránál fogva „kinőtte” azt. A szindrómával kapcsolatos vélemények elég széles palettán mozognak. Sokan úgy vélik, hogy az ADS nem igazán megfogható probléma, mások egyértelműen az agy hibás vezérlőfunkcióját tartják felelősnek érte. Némelyek szerint túl van diagnosztizálva, mások úgy gondolják, még mindig kevés tényt tudunk róla. Az ADS-re használt gyógyszerekről épp annyit vitatkoznak, mint magáról a jelenségről. Egyelőre azonban még abban is nagy a zűrzavar, mi is az ADS valójában. Az orvosok többsége abban megegyezik, hogy egy ADS-es személy agya másképp működik, reagál, mint az átlagos embereké.

Hosszú évekig tartó intenzív kutatás után – és személyes tapasztalataink birtokában – férjemmel a következő megállapításra jutottunk: az ADS valószínűleg kétféle elemet is tartalmaz. Részben az agy hibás vezérlő-működésének, másrészt az Isten-adta személyiségjegyeknek egyfajta keveréke.

Sajnos, gyerekek esetében gyakran a neveletlenséget is erre fogják, míg a figyelemzavaros felnőttek túl ritkán szembesülnek a diagnózissal, amely problémáikat okozza. Épp ezért túl sok gyereket kezelnek gyógyszerekkel, a felnőttek közül viszont túl keveset.

Az ADS ismertetőjegyei ugyan elég különbözőek, de néhány főbb jellegzetesség mégis jól meghatározható.

Az ADS-szel küzdő emberek gyakran lobbanékonyak, az első benyomás hatására cselekszenek. Hajlamosak a figyelmetlenségre, könnyű eltéríteni őket a témától, nyughatatlanok és szervezetlenek. Nehezükre esik, hogy elkezdett feladataikat be is fejezzék, hogy viselkedésük vagy döntéseik következményeit előre fölmérjék. Mindez gyakran ront az emberi kapcsolataikon, iskolai, vagy munkahelyi teljesítményükön, de saját önbecsülésükön is.

Viszont túl ritkán veszik figyelembe, sokan még tagadják is, hogy az ADS-nek van pozitív oldala is. Nem így dr. Paul Elliot, aki erre a területre szakosodott orvos. Szerinte egy ADS-es személy nem a figyelem hiányában, hanem sokkal inkább annak túltengésében szenved. Figyelmük egyszerűen másképp működik. Dr. Elliot ennek szemléltetésére konkrét, jól megfogható példát is alkalmaz:

„Mindenki, akinek az IQ-ja eléri a 160-at, vagy afelett állapítható meg, ADS-es. Nos, ha mi ezt agyi károsodásnak nevezzük, akkor jó lenne, ha mindannyian ilyen károsodásban szenvednénk. Egészen biztos, hogy ebben az esetben nem agyi károsodásról van szó. Minél hamarabb ismerjük föl ezt, annál hamarabb találjuk meg hozzá a megoldást. A pácienseimet, szüleiket és családjukat is arra bátorítom, hogy ne szokásos módon közelítsék meg az agy működését. Például ilyen szokásostól eltérő szemlélet a „felvevő-csatorna”-rendszer. Eszerint az agyban kétfajta csatorna működik: az A és a B csatorna. Mindenki A csatornával születik. A lakosság egyharmada azonban rendelkezik B-vel is. Az ADS-esek a B csatornát használják, mert náluk az működik jobban. Rendelkeznek A csatornával is, de az nem jól és nem tartósan funkcionál náluk.

Az A csatornán folyó gondolatmenetek lineárisak (vonalszerűek) és egydimenziósak. Működésének meghatározó jellemzői az időérzék, a fontossági sorrend megállapítása, a feladatoknál az a törekvés, hogy a megkezdett tevékenységet be is fejezze. Ahhoz hasonlítható ez, mint mikor valaki egy korláton függeszkedve addig kúszik, míg a végéhez nem ér, aztán megfordul és újrakezdi.

A B csatornán a gondolat haladása azonban háromdimenziós. Nem csak előre- és hátramenet létezik, hanem fel és le, jobbra, balra és keresztben – egyik horizonttól a másikig.”

Az ADS-es emberek tehát nem kevésbé, vagy rosszabbul dolgozzák fel az információkat, hanem egyszerűen másképp. Többségük magas IQ-val rendelkezik, kreatív, és átlagon felüli módon, kiemelkedően gondolkodik. Nagyon valószínű, hogy olyan hírneves személyiségek sorolhatók közéjük, mint pl. a fizikus Albert Einstein, a művész Michelangelo, a politikus Sir Winston Churchill. Az ADS-es emberek lelkesek, törekvőek, tele vannak energiával. Könnyedén oldanak meg problémákat. Ők azok a befektetők, vállalkozók, művészek és harcosok, akik kockázatot is hajlandók vállalni.

Gyógyszerek – igen vagy nem?

Ilyen sok pozitívum mellett szükséges egyáltalán gyógyszeres kezelésen gondolkodni? Gyerekek esetében a következetes nevelési módszerek helyett gyakran alkalmazzák a gyógyszerezést, néha túladagolják a tablettákat. Ezzel szemben sok felnőtt nincs tisztában azzal, hogy miért támadnak mindig problémái emberi kapcsolataikban? Miért nem sikerül a bennük rejlő lehetőségeket kiaknázni? Számukra az orvosság bizonyos helyzetekben „életmentővé”, de legalábbis hasznos segítséggé válhat. Ha valaki ADS-szel küzd, annak az életmódjára kell megoldásokat találnia. De ehhez először arról kell tájékozódni, hogy mi is az ADS és mivel jár együtt. Férjem a diagnózis megállapítása után csak sportolni kezdett és természetes alapú étrendkiegészítőket szedett. Hosszú évekig jó eredményt ért el a halolaj, a ginkgo-biloba és a reggeli sport segítségével. De mindezek mellett bizonyos időszakokban a teljesítőképessége szinte a nullára csökkent, minden megterhelő és túl nehéz lett számára. Ezért egyik szolgálati utamon úgy döntöttünk, jobb lenne, ha megfelelő gyógyszert kapna. Utána minden feladatát el tudta végezni, még fontossági listát is szerkesztett magának. A gyógyszer abban segítette, ami a legtöbb ember számára természetes. Két éven keresztül szedte, végül anélkül is boldogult. Nekem, mindent összevetve, igazán tetszett a hatás. Phil rendesebb, szervezettebb és produktívabb lett. Ezzel együtt viszont csökkent a kreativitása és gyakrabban hullámzott a kedélyállapota. De ha egy tabletta bárkinek segíthet abban, hogy a házasságát vagy a munkahelyét megmentse, akkor csak ezt tanácsolhatom: vegye be! Az mindenesetre nagyon fontos, hogy mértékkel és óvatosan bánjon vele.

ADS-szel élni

Férjem, akinek 180-as az IQ-ja, sokáig nem tudta, hogy ő a B csatornán keresztül gondolkodik. Egy ködös világban élt, még azzal is problémája volt, hogy saját magát megértse. Tanárai és barátai ellentmondásos visszajelzéseket adtak neki:

• • Phil okos. Phil buta.
• • Phil telve van energiával. Phil lusta.
• • Phil sok mindenre képes. Phil megbízhatatlan.
• • Phil nagy empátiával rendelkezik. Phil nemtörődöm.
• • Phil nem használja ki az adottságait! Hiszen Philnek annyi adottsága van! …

Néhány gondolat és javaslat személyesen a férjemtől:

Még jól emlékszem rá, milyen butának éreztem magam az első osztályban. Sokszor elsírtam magam, mert nehezemre esett az írás. Valahogy más voltam, mint a többiek... ugyanakkor jól ment az olvasás és a matematika. Amit elolvastam, azt az agyam képekben tárolta, még az elvont dolgokat is. Úgy látszott, a tanító néni tudja, hogy okos vagyok, de nem értette, miért nem készülök el a feladataimmal. Aztán egy másik osztályba kerültem különleges képességű gyerekek közé, ahonnan később elküldtek. Még emlékszem arra a napra, amikor el kellett hagynom az osztályt: a tanár segített az asztalomról elpakolni mindazt, ami a fiókjaimban összegyűlt. Olyan rémesen éreztem magam! Ettől kezdve az iskola ellenségemmé vált. Pedig éppen azelőtt egy pszichológus azt mondta apámnak, hogy még nem látott olyan gyereket, aki így analizált volna problémákat, mint én. Kezdetben motivált diák voltam, de nemsokára már csak azt a minimumot tanultam meg, ami ahhoz volt elég, hogy meg ne buktassanak.

Házasságom első évében kezdtem jobban megérteni, amit Cynthia, a szüleim és mások már korábban észrevettek rajtam. Nehezen boldogultam olyan hétköznapi dolgokkal, ami másoknak teljesen könnyen megy: hogy befizessek egy számlát, vagy hogy valakit visszahívjak telefonon. Gyakran félbeszakítottam beszélgetőpartnereimet, ötletszerűen vásároltam, elvesztettem az értéktárgyaimat.

Mindez, amikor átléptem harmincadik évemet, már elég negatívan befolyásolta az életemet. Azzal még együtt tudtam élni, hogy hébe-hóba elvesztettem a kulcsaimat, vagy hogy rendszeresen nyitva felejtettem a konyhaszekrények ajtaját. Fejfájásra az adott okot, hogy nagy pénzösszegeket adtam ki, hogy fontos munkákat hagytam befejezetlenül, vagy döntő részletekről feledkeztem meg. Amikor rájöttünk, hogy ADS-es vagyok, a feleségem először elszomorodott, de aztán fellelkesedett. Úgy érezte, hogy „használati utasítást” fedezett fel hozzám! Én viszont nem lelkesedtem. Első reakcióm a düh és az ellenállás volt. És rettenetesen sajnáltam minden elszalasztott lehetőséget.

Mára már jól tudok bánni az ADS-szel. Ebben sokat segített, hogy megismertem és elfogadtam, miről van szó. Isten egyértelműen beavatkozott az életembe és új perspektívát nyitott előttem. Nagyon hálás vagyok megértő feleségemért, családomért és barátaimért is.

Ha valaki felfedezte, hogy ADS-e van, akkor szeretnék számára néhány fontos alapelvből álló tervet továbbadni.

Helyzetében legmegfelelőbb hozzáállás az elfogadás. Fogadja el tényként, hogy sem nem ostoba, sem nem lusta, sem nem értéktelen! Teremtőnk szándékosan formálta ilyen különlegesnek.

Hozzon konkrét döntést. Egy régi mondás szerint – amely egy anonim alkoholistától származik –, változás akkor történik, ha jobban fájna úgy maradni, mint megváltozni. Mindenkinek a saját döntésén múlik, elfogadja-e magáról, hogy intelligens, szorgalmas, együttérző vagy különleges. Az is a saját döntésén múlik, hogy az elmúlt, helyrehozhatatlan dolgokat, mint például egy tönkrement kapcsolat vagy karrier, meggyászolja és elengedi-e, hogy aztán új lépést tehessen előre.

Következő lépés lehet egy átfogó kezelés. Az ember első teendője, hogy informálódjon! Hogy annyi anyagot szerezzen be a témáról, amennyi csak lehetséges. Keressen fel olyan orvost, aki specialista ezen a területen! Az ADS-es embereket gyakran gyötri depresszió, különböző függőségek, pedig egy jó orvos segíthet abban, hogy mindez megváltozzon. Lehet, hogy gyógyszeres kezelésre van szükség.

Miután az ember saját maga már többet tud az ADS-ről, hasznos, ha másoknak is továbbadja ezeket az információkat. Informálja környezetét!

Rendszerezze a gondolatait! Szálljon szembe azokkal a negatív megállapításokkal, amelyek eddig végigkísérték az életét. Vértezze fel magát a kívülről származó hamis megbélyegzéssel szemben. Ügyeljen arra, hogy belül jó véleményt fogalmazzon meg önmagáról, és az igazságot tartsa szem előtt!

Soha nem szabad feladni! Hogy a figyelemzavart megtanuljunk kezelni, ez egy életre szóló feladat. Isten nem fog ebből „kigyógyítani”. Ő megvigasztal a múlttal kapcsolatban, helyre tudja állítani elrontott kapcsolatainkat és bölcsességet tud adni helyzetünkben. De nem fogja a személyiségünket megváltoztatni. És mégis: vele még a kőfalon is átugorhatunk! Én Vele akarok élni, és más, Akaratuk ellenére Dinamikus Személyiségű emberekkel együtt haladni előre. Ha közéjük tartozik, ne felejtse: nem véletlenül rendelkezik a B csatornával! Így is elfogadhatják, szerethetik – és semmi esetre sincs egyedül! Sok-sok más emberrel együtt arra teremtetett, hogy az élet teljes színpalettáját élvezhesse!

Cynthia és Phil Phillips

A cikk a 32. sz. Lydia magazinban jelent meg. Minden jog fenntartva! LYDIA